A döntésképtelenség igazi okai

Sokszor úgy tűnik, hogy a döntésképes emberek egyszerűen jobb döntéseket hoznak. Mérlegelnek, aztán valahogy mindig a jó utat sikerül nekik választani. A valóság azonban ettől árnyaltabb. Az ő esetükben a helyesség nem magából a döntés pillanatából ered, hanem abból, ami utána történik.

A döntésképtelen embert a döntés maga foglalkoztatja: melyik a jó út, melyiket kell elkerülni. A döntésképes embert ezzel szemben a döntés utáni cselekedetek izgatják – hogyan tudja a választott útból a legtöbbet kihozni. Nem azért nem zavarja a rossz döntés lehetősége, mert mindig telibe talál, hanem mert számára nem létezik "rossz döntés" abban az értelemben, ahogyan a döntésképtelen ember gondolja. Bármit választ, képes lesz hozzáadott értéket teremteni belőle.

Ez a felismerés alapjaiban kérdőjelezi meg azt a tévhitet, hogy a boldog élet titka a tökéletes döntések sorozata.

Volt már olyan érzésed, amikor körülnézel az életben, hogy úgy tűnik, kétféle ember létezik? Az egyik tanácstalanul áll a döntéshelyzetek előtt: mérlegel, listáz, pro és kontra érveket gyűjt, mégis nehezen jut el a választásig, mert beleragadt a jó és rossz döntés közötti hezitálásba. A másik meghoz egy döntést, és megy tovább az életével, mintha sokkal könnyebben tudna nehéz döntéseket is meghozni. Ráadásul az ő szuperképességük, hogy valahogy mintha ők mindig jó döntéseket hoznának az életben.

A döntésképtelen ember nem a döntést akarja elkerülni, hanem a felelősséget, amit a választás von magával. A pro és kontra listák, a halogatás, a végtelen mérlegelés mind egyazon célt szolgálják: hogy a "helyes döntés" mintegy magától, a tények erejéből emelkedjen ki, és ne kelljen személyesen felelősséget vállalni érte.

A felszínen ez óvatosságnak tűnik, a mélyén azonban a megbánástól és kudarctól való félelem, az élethez -, helyesebben az élet alakulásához való passzív hozzáállás, illetve végsősoron egy identitás kérdés áll.

"A döntés után csak bízni lehet abban, hogy jól alakulnak a dolgok. Ha rossz döntést hozok, szenvedni fogok. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, az az én hibám, hiszen az én választásom volt. Tehát, nem csupán szenvedni fogok a rossz döntésemtől, hanem még az is bebizonyosodik, hogy szerencsétlen sorsú vesztes vagyok, aki még dönteni sem tud."

És mivel az életminőséget a döntések helyességéhez kötjük, minden választás hirtelen sorsdöntővé válik: a hétvégi kirándulás helyszínétől a szakmaválasztásig.

Mi áll a döntésképtelenség hátterében valójában?

Mit lehet tenni a döntésképtelenség ellen?

A döntésképtelenség önfenntartó köre

A döntésképtelen ember tragédiája, hogy az életstratégiája a remény talaján áll: különösebb elköteleződés nélkül, csak a "helyes" döntés kiválasztásával bízik abban, hogy az élete jó irányba fordul.

A döntésképtelenség nem veleszületett hiányosság, hanem tanult viszonyulás, és mint minden tanult mintázat, megváltoztatható. Néhány kiindulópont:

• Fogadd el, hogy minden döntésnek ára van. A cél nem egy nehézségek nélküli út megtalálása, hanem az, hogy megtanulj együtt élni a választás természetes bizonytalanságával.

• Gondold újra a "jó" és "rossz" döntés fogalmát. Minden döntésnek vannak előnyös és kevésbé előnyös oldalai egyszerre. A nehézség, ami egy választott úton felmerül, önmagában nem teszi rosszá a döntést.

• Helyezd a hangsúlyt a döntés utáni cselekedetekre. A helyesség nem a választás pillanatában dől el, hanem abban, hogyan viszonyulsz hozzá utána, és mit építesz rá.

• Gondold végig, mennyire jellemző rád a fekete-fehér gondolkodás. A végletek közötti átmenetek keresése segít meghaladni a szélsőséges gondolkodást.

• Dolgozz a megbánástól és kudarctól való félelmen. Hasznos lehet végiggondolni a korábbi döntéseinket: mi miből következett, és pontosan miért alakult úgy, ahogyan alakult. Ez a fajta önreflexió segít leválasztani a döntés tényét a kimenet feletti kontroll illúziójáról.

Minél nyitottabbá válunk az úton felmerülő nehézségek és hibák felé, annál inkább képesek vagyunk elköteleződni a döntéseink mellett. És minél elkötelezettebbek vagyunk, annál többet hozunk ki belőlük. Ez pedig kívülről nézve pontosan úgy fog kinézni, mintha mi is mindig "jó döntéseket" hoznánk.

A döntésképtelenség nem egyszeri akadály, hanem egy önmagát erősítő körfolyamat. Amikor valaki előre összekapcsolja a döntést a kimenet helyességével, a választás meghozatala után már csak abban reménykedik, hogy jól sikerült – nem pedig azon dolgozik aktívan, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a választott útból.

Ha pedig a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan remélte, egyetlen következtetést von le: rossz döntést hozott. Ez megerősíti a megbánástól való félelmet és a vesztes identitását, ami a következő döntés előtt még nagyobb bénultságot okoz. Minél több döntés "sül el rosszul" ebben a logikában, annál nagyobb súllyal nehezednek rá a következő választások – és a kör bezárul.

Miért nem segít a gyors döntés sem önmagában?

A megoldás nem abban áll, hogy egyszerűen csak gyorsabban kellene dönteni, kevesebbet mérlegelni. Ez a probléma gyökerének a félreértése. A döntésképtelenség nem a döntéshozatal sebességéről szól, hanem arról, hogyan viszonyulunk a döntés következményeihez. Aki csak gyorsabban akar dönteni, de a háttérben ugyanúgy fél a megbánástól és a kudarctól, hamarosan ugyanabba a körbe kerül vissza – csak rövidebb mérlegelési idővel.

Következő lépések

Kapcsolódó cikkek

Önhibáztatás vagy felelősségvállalás

Életed hetekben

Életkerék

A biztonságod fontos:

Adatvédelmi Tájékoztató

Az oldalon található információk kizárólag általános tájékoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik a klinikai tanácsadást, konzultációt, diagnózist, kezelést és a gyógyszeres terápiát. A te felelősséged, hogy a leírt információkat hogyan értelmezed és használod fel. Ha egészségügyi problémád van, kérlek haladéktalanul keresd fel kezelőorvosodat!